A szcintillációs detektorionizáló sugárzás, például gamma- és röntgensugárzás észlelésére és mérésére szolgáló eszköz.
A működési elve aszcintillációs detektora következőképpen foglalható össze:
1. Szcintillációs anyag: A detektor szcintillációs kristályokból vagy folyadékszcintillátorból áll.Ezek az anyagok fényt bocsátanak ki, ha ionizáló sugárzással gerjesztik őket.
2. Beeső sugárzás: Amikor az ionizáló sugárzás kölcsönhatásba lép egy szcintillációs anyaggal, energiájának egy részét átadja az anyagban lévő atomok elektronhéjának.
3. Gerjesztés és degerjesztés: Az elektronhéjra átvitt energia a szcintillációs anyagban lévő atomokat vagy molekulákat gerjeszti.A gerjesztett atomok vagy molekulák ezután gyorsan visszatérnek alapállapotukba, és a felesleges energiát fotonok formájában szabadítják fel.
4. Fényképződés: A felszabaduló fotonok minden irányban kibocsátódnak, fényvillanásokat hozva létre a szcintillációs anyagon belül.
5. Fényérzékelés: A kibocsátott fotonokat ezután egy fotodetektor, például fotosokszorozó cső (PMT) vagy szilícium fotosokszorozó cső (SiPM) érzékeli.Ezek az eszközök a beérkező fotonokat elektromos jelekké alakítják.
6. Jelerősítés: A fotodetektor által generált elektromos jelet felerősítik, hogy növeljék annak intenzitását.
7. Jelfeldolgozás és -elemzés: Az erősített elektromos jelet elektronikus áramkörök dolgozzák fel és elemzik.Ez magában foglalhatja az analóg jelek digitális jelekké alakítását, az észlelt fotonok számának megszámlálását, energiájuk mérését és az adatok rögzítését.
A vaku intenzitásának és időtartamának mérésével aszcintillációs detektor, meghatározhatóak a beeső sugárzás jellemzői, mint energiája, intenzitása és érkezési ideje.Ez az információ számos alkalmazáshoz felhasználható az orvosi képalkotásban, az atomerőművekben, a környezeti megfigyelésben stb.
Feladás időpontja: 2023. november 16